Kisgyermeknevelők oktatásának fejlődése (1. rész)

Régebben, 2009 előtt, a tanítók és óvodapedagógusok képzésével foglalkozó felsőoktatási intézmények biztosították a kisgyermeknevelők tanítását is. Az iskolába jelentkezők egészségügyi és szociális ágazati szakképzésben részesültek, most azonban pedagógus képzésben történő integrálás figyelhető meg. Ennek az a célja, hogy a bölcsődékben a gondozási funkció mellett a szakmai nevelés is kiemelkedővé váljon.

A bölcsőde életvitelét, az ottani nevelés hagyományait, illetve kihívásait megismerni időbe telt az oktatóknak, illetve a képzés szervezőinek, hogy aztán magas színvonalú képzésben tudják részesíteni a leendő kisgyermeknevelőket.

Az írásos anyag kevés volt ahhoz, hogy az alapján megfelelő képzésben részesítsék a tanulókat, de a rengeteg gyakorlati tapasztalatra érdemes volt támaszkodni, illetve tudást abból meríteni. Nemzetközi szinten is egyedülálló az a teljesítmény és ismeretanyag, amit a magyar kisgyermeknevelők nyújtanak és birtokolnak.  Éppen ezért érdemes, és ésszerű erre alapozni a képzést.

Írásos ismeretanyagokat tekintve az egykori Pikler Emmi Intézet munkatársai foglalkoztak a legtöbbet a témával, valamint Tardos Anna nevét ismerhetik azok, akik a kisgyermekneveléssel foglalkoznak. Az általuk egy csokorba szedett viselkedésszervezési módszerek és szabad játék pedagógiai nézetek ma is ismertek, illetve alkalmazottak, még akkor is, ha némileg elavultakká váltak. Vissza a blogokhoz