Kisgyermeknevelők oktatásának fejlődése (2. rész)

A manapság követett ismeretek, például az 1997-ben kiadott  A játéka bölcsődében című könyv, illetve a 2008-as A bölcsődei nevelés-gondozás országos alapprogramja címmel rendelkező mű. Ezek a könyvek viselkedésszervezés céljából alapműnek tekinthetőek, de sokan esküsznek még a Tardos Anna nevével fémjelzett kötetre is. Azáltal, hogy hazánkban igen kevés, szakmai körökben is támogatott könyvvel rendelkeznek a felsőoktatási intézmények, nagyon fontossá vált az elismert kisgyermeknevelők, illetve a bölcsődékben dolgozók tapasztalatának összegyűjtése.

Mindemellett, a régebben folyó képzés keretei között a tanulókat nem teljes mértékben készítették fel a szakma gyakorlati kihívásaira. Sok esetben a kisgyermeknevelők nehezen tudták a kicsiket irányítani, illetve gyakori problémának minősült az is, hogy nem tudták kezelni két gyerkőc közötti kialakult konfliktust sem. A gyerekek és közöttük levő, szükséges távolság megtartásával is nehezen boldogultak, miközben törekedni kellett a bensőséges viszony kialakítására. Vagyis, a kisgyermeknevelők érzelmileg túlzottan érintetté váltak, ami szakmailag hibának számít. Mindemellett, gyakorlati idejük végeztével sokszor számoltak be arról a tanulók, hogy tehetetlennek érezték magukat, ha a szabályok betartatásáról volt szó. A bölcsődében tapasztalható, nem kívánatos viselkedésnek nehezen tudtak véget vetni, következetesnek maradni, miközben barátságos légkör megteremtésére törekedtek.

Az új képzés szervezői ezen nehézségeket is szerették volna megszűntetni és a problémákra megoldást találni, a hiányosnak ítélt oktatási tervet új módszerekkel és látásmóddal kiegészíteni. Céljaik között szerepelt, hogy az iskola falait elhagyva sokkal felkészültebbek legyenek a friss diplomások és elődeiknél kevesebb megoldandó feladattal találják szembe magukat. Ehhez sok segítséget kaptak a tapasztalt kisgyermeknevelőktől, meglátásaik által egy komplexebb képzési rendszert tudtak felépíteni. Vissza a blogokhoz